Úgy fest, a WoD játékok beszámolói tovább váratnak magukra… Addig is evezzünk más vizekre: vitorlát bonts, irány a 7tenger!
Akár egy klasszikus dráma, e történet is két család – múltba nyúló – viszályával vette kezdetét. Vodacce és Eisen határvidékén, talpalatnyi földterületekért folyt a küzdelem a Moretti família és a Dracul dinasztia között. A hadakozó felek azonban megtorpantak, mikor az öreg Dracul Gróf ágynak esett: dárdaszilánk fúródott a vállába, s végül a sebláz végzett vele.
Miután a férje megtért a Teremtőhöz, a megözvegyül Grófnéra nehezedett a döntés súlya; folytatódjék a vérontás, vagy tegyék le a fegyvert, s borítsanak fátylat a múltra? Ez utóbbi mellett döntött, s a Moretti család is hajlott a békekötés felé. Újdonsült szövetségüket pedig házassággal kívánták szentesíteni: a legifjabb Moretti-fiú és a Grófné egyetlen lányának frigye által.
A menyegzőre természetesen Vodacceben került sor, egy vízi-katedrálisban – ahol is az ifjú pár az oltár előtt ringatózó gondolán esküdött egymásnak örök hűséget. A szertartást követően a násznép javarésze hazahajózott; a lakodalomi ünnepség pedig szűk családi körben folytatódott tovább…
Azt hiszem, épp itt az ideje, hogy ejtsünk pár szót a karakterekről – akik, mint a család barátai vettek részt a lagzin.
Giovanni Cornaro képviselte a Cornaro famíliát, akik a Morettikkel vállvetve küzdöttek az eiseni határon – s most az újdonsült „békeszerződés” által még nagyobb hasznot remélnek. Lévén, hogy a családfőt bokros teendői túlontúl lefoglalták, így a fiát, Giovannit küldte maga helyett. A fiatalúr a hír hallatán nem repesett az örömtől; szívesebben múlatta volna az időt valamelyik bordélyban. Ám a név mégiscsak kötelez, így hű’ testőrével, Ludviggal egyetemben, érkezett meg a szertartásra.
Ludvig már évek – vagy talán évtizedek? – hosszú sora óta áll a Cornaro család szolgálatában. Hadiviselt katonaként, az élen küzdött a Dracul kastély ostrománál; manapság – ősz hajú veterán lévén – már csak testőrként óvja a Cornarok legifjabb nemzedékét.
A Morettik másik nagy üzletpartnere, a Villanova família, szintén tiszteletét tette a családi vacsorán. Illetve… biztos, hogy ők voltak azok?
Kanyarodjunk el egy pillanatra a fagyos északi földek irányába, Osszorország szíve felé. Itt látott napvilágot annakidején Igor, aki egy nemes bojár hölgy s a rangban messze alatta álló lovászfiú nászából fogant. Alig pár napos korában Télanyó kegyelmébe ajánlották: a fattyú gyermeket a hólepte osszor pusztaságba vitték, majd magára hagyták. Azonban Matyuska valóban kegyes volt a csecsemőhöz, s medvebőrbe bújtatta, hogy átvészelhesse a zimankót.
Igor sokáig nem is vedlette le a "szellem-bundát"; gyermekéviben medvebocsként tengődött a havas tájon. Mígnem egy osszor sámán rá nem bukkant a fehér foltos mackóra; befogadta, nevelte, okította és leginkább… itatta Őt. Mindenesetre neki köszönhette, hogy megtanult két lábon járni és emberi nyelven szólni.
Azonban Igor kénytelen volt tovább állni, ugyanis sámán-mostohája egy borgőzös vízióból kiolvasta, hogy nagy utazás vár az ifjúra, s az út végén meglelheti a Medve Sziklát. Ám, hogy e szikla pontosan hogy néz ki, vagy merre keresse, arról már nem adtak útmutatást a szellemek.
Szerencsére Igor hamar összeakadt egy másik "útkeresővel", La Volpe (azaz a Róka) személyében, akivel életre szóló barátságot – és vérszerződést – kötöttek. Volpe szintúgy törvénytelen gyermekként született: egy kasztíliai Don fattya. Többek között a családja "jóakaratától" tartva menekült a kontinens túlsó felére – amit már kevesebben tudnak róla, hogy nem csupán találomra indult útnak. A Los Vagos kérésének tett eleget, mikor maga mögött hagyta a kasztíliai határt - összekötve ezzel a kívánatost a felettébb hasznossal.
A két jó barát végül délnek vette az irányt, Vodacce felé. Igor annak reményében kelt útra, hogy meglelheti a Medve Sziklát; Volpe pedig követte a Csavargó által kijelölt ösvényt. Vodacce partjaihoz érve El Vago egyik küldönce adta át az "esküvői meghívókat" – azaz a Villanova család uniformisát, amit magukra öltve immáron hivatalos vendégekként vehettek részt a lakodalmon. Ha minden igaz, a nászajándékok között egy ritka ereklye is rejtőzik, ami nagy segítségére volna a Los Vagosnak, s egyúttal Kasztíliának is.
Így a Moretti, a Dracul és a Cornaro család mellett a Villanova família képviselői is betoppantak, s kezdetét vette a vacsora…
Az asztal egyik végében a Moretti családfő, Fabiano foglalt helyet, a jobbján a feleségével, Gloriaval - míg a balján egy kurtizán mosolygott kacérul. Mellettük Fabiano öccse, Sergio gyarapította a Morettik sorát – aki egyébiránt a Dracul kastély elleni ostromot vezette annakidején.
Velük szemben Isabell Grófné, valamint kisebbik gyermeke, Kraus ültek. Hozzájuk csatlakozott még Engel is, aki a Dracul dinasztia egyik oldalági sarja. Valamint Roman – az iszákos, vén osszor –, aki immáron generációk óta a család orvosa.
Középen pedig az ifjú pár: Marius és Agnes kaptak helyet, Vitorrio atya – az őket eskető pap – társaságában.
Nem sokkal a vacsora megkezdése után, a vodaccei hagyománynak eleget téve, a fiatal házasok visszavonultak a nászi lakosztályba, hogy hitelesítsék a frigyet. A két újdonsült anyós is velük tartott, akik titkos kémlelőnyílásokon át ügyelnek majd arra, hogy a fiatalok valóban elhálják a nászt.
Fabiano, mint házigazda és egyben büszke após, magasba emelve a poharát, rövid tósztot mondott – amihez mindenki hozzátette a maga jókívánságait. Roman szomját azonban nem oltotta a pohárnyi bor, így magához vett egy bontatlan palackot. Mire a násznép észbe kapott, az osszor már a padlón fetrengett, s nem sokkal később kilehelte a lelkét.
Persze mindenki azonnal gyilkosságról kezdett sugdolózni – s akibe egy csepp félsz is szorult, az remegő kézzel tette le a poharát.
Végül Fabiano az asztalra csapva kijelentette:
- Senki el nem hagyja az emeletet, míg e szörnyűséges eset végére nem jártunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése