Kult II. – "A pók megszőtte hálóját..."

Az alábbi bejegyzésért köszönet illeti Nocturna-t (azaz Duff játékosát), itt-ott kiegészítettem a beszámolót, e megjegyzéseket dőlt betűvel olvashatjátok.

Jó szórakozást!

Május 3.

 

Charlie kezdte magát eléggé hülyén érezni, mivel határozott emlékei voltak a Zion klubról, a fellépéséről, na és Cassandráról, a felemás szemszínű pultos lányról - azonban sem a helyet, sem a lányt nem találta sehol. A csehó helyén egy lerobbant, régóta elhagyatott gyárépület állt csupán, és ami még ennél is furcsább volt, a Zionról még csak senki nem is hallott. Néhány ismerős arcos azért sikerült felfedeznie: a közeli hajléktalanok kísértetiesen emlékeztettek a Klub raszta zenészeire.

Barátai szerint a Tower sörözőben volt a koncert, és ezt többen is tanúsíthatják. Egyetlen dolog szólt ez ellen: a Zion klub reklám gyufás skatulyája, amelyet Charlie a zsebében őrzött. Meghibbant talán...?

A Gabriel Robinson-féle, tragédiába torkolló Beltane-napi ünnepség után a rendőrség újra felkereste őt - az ügyet Sepherd nyomozó vette át, aki újra hallani akart mindent az éjszakáról és a kiszabadított lányról (?), Logan-ről. Sepherd nem túl bizalomgerjesztő figura, köszönhetően annak, hogy fél arca odalett valamilyen tűzesetben. Ezután Charlie, jobb ötlete nem lévén, álomtalan álomba zuhant pár pirula altató után.

Billy élete a Beltane -parti után a megszokott kerékvágásban zajlott tovább, Rachel-lel éppen a "Gondos Bocsok, collectors' edition" maratoni filmezést terveztek, mikor a lány megjelent nála - hulla részegen. Ráadásul jócskán megváltozott legutóbbi találkozásuk óta: új haj, új stílus, új szokások. Billy-t sokkolta a felismerés, mivel közös fényképeik, a FaceBook és egyebek tanúsága szerint kedvese már legalább fél éve ilyen frizurát és ruhákat hordott - hogy lehet, hogy Billy még sem így emlékezett rá? Mivel idegennek érezte a lányt maga mellett, ezért kerülni kezdte a társaságát, így éppen kapóra jött neki Duff telefonhívása a Beltane-partin függőben maradt kártyaparti befejezésére...

Duff egyelőre felhagyott a próbálkozással, hogy a terhet, melyet a sittről szabadult apja ráakaszkodása jelentett számára, lepasszolja valaki másnak. Az éjjel különös álmot látott: újra a Szürkeöltönyös Férfivel ült a kártyaasztalnál, és újra játszottak. A különös pakli kézben tartott bubijain Charlie és Billy képét látta, a különös Logan és egy hófehér bőrű, feketébe öltözött nő pedig a dámáin bukkant fel. A férfi kezében lévő lapokon a felemás szemszínű alakok domináltak (talán Cassandra és Duncan?), a Pók motívuma pedig többször felbukkant. Duff végül megnyerte a játszmát a Szürkeöltönyös Férfi ellen, noha a játék tétje nem derült ki számára. Ezután felkereste a jósnőt, Julienne Laurent-t, hátha kaphat valami útmutatást a kártyapakliról, az álmairól.

A jósnő praxisát már a lánya, Chantal vette át - a hölgy kerekesszékes, ugyanis a lábai térdtől lefelé hiányoznak; talán valamilyen balesetben veszíthette el a végtagjait. Azonban néhány általánosságon túl (a platóni idea, az anyagi világ láncai által gúzsba kötött ember) egyelőre nem tudott többel szolgálni a pakli szimbolikáját illetően.  Duff ugyan becsülettel próbált kapaszkodni, de ezek a dolgok azért egy csöppet meghaladták a műveltségi körét.
Időpontot egyeztettek egy "szeánszra" (május 5.-ére). Duff ezután felhívta Billy-t, és a Tower sörözőbe beszéltek meg egy találkozót.

Billy és Duff összehaverkodtak, majd folytatták a félbeszakadt kártyajátékot, mivel Duff szerint soha egy parti sem maradhat félbe. A játék valósággal beszippantotta őket, Billy a végére egy hajszállal csak, hogy alulmaradt. A fiút ugyanakkor valamennyire megnyugtatta, hogy Duff is úgy emlékszik Rachel-re a Beltane-partiról, ahogyan ő maga: hosszú, vörös hajjal, elegánsan. A lány megváltozásának titkát nem sikerült megfejteniük, de ebben nem sokat segített nekik a whisky sem. Az éjszaka hátralévő részét a városban, kocsmák között csatangolva töltötték el, emlékezetes beszélgetést folytatva "Plútóról, az ember láncairól és a kozmosz kapcsolatáról", majd a cirkuszi társulat egy részéhez csapódva rúgtak ki a hámból. Duff itt szembesült azzal, hogy Kandra, az indiai artistalány "önálló" személy, és sziámi ikertestvére, Indra nem is létezik. Kandra szerint soha nem is volt testvére, pontosabban még magzatkorában meghalt. Billy azután többször is láthatatlan alakok (például: Indra) auráit vélte megpillantani, azonban az alkohol már rendesen dolgozott mindnyájukban, így betudták ennek. Az este végén Duff még meginvitálta Billy-t a másnap esti cirkuszi előadásra.

 

Május 4.

 

Charlie összekaparta magát, felkereste Billy-t, és az esti előadásra már ketten látogattak el. A cirkusz új mecénását köszöntötte, Cassandra LeFey személyében. A vonzó megjelenésű, szőke nő, felemás színű szempárral és pókháló mintás, hivalkodó estélyiben jelent meg a társulat előtt. Billy és Charlie felkereste Duff-ot az előadás után, a kulisszák mögött, ahol Charlie előhozakodott azokkal a furcsaságokkal, amelyeket a Beltane-ünnepság óta átélt. A dolgot csak tetézte, hogy a rockzenész Duff beszámolójából a cirkusz új mecénásában ráismert arra a nőre, akit ő maga csak Cassandra néven ismert. Billy mindenképp rá akarta beszélni Charlie-t egy alvásterapeutára vagy pszichiáterre, a férfi azonban hajthatatlan maradt, és ragaszkodott ahhoz, hogy nem hibbant meg. Azonban az, hogy hallucinogén drogot csempésztek az italába, számára is elfogadható és kétségbeejtő alternatívának bizonyult. Cassandra pedig minden bizonnyal le akarta őt rázni, és erre egy elég körmönfont módot talált, mivel a Zion telefonszáma egy londoni család lakásán csöngött ki, ahol a fiatal lányról még csak nem is hallottak.

  

Ezután, hogy Charlie-t kicsit megnyugtassák, elhatározták, hogy megnézik maguknak azt az úgynevezett Zion klubot, hátha találnak ott valami magyarázatot Charlie agymenésére. Este 9 lehetett, mire az elhagyatott raktárba beóvakodtak - Duff szerint nem lesz itt semmi para, az ilyen helyeken legfeljebb a csöviktől meg a kóbor kutyáktól lehet egy kicsit tartani, de velük sem lesz gond. A raktárépület azonban jóval bizarrabbnak bizonyult, mint azt hitték volna...

Tébláboltak egy ideig a rozsdás gépsorok, futószalagok és csarnokok világában, majd egy szokatlan, tágas, oszlopokkal szabdalt, márványfalú helyiségbe keveredtek, mely leginkább egy ógörög templom belsejére emlékeztetett (Duff szerint valami puccos galéria, semmi egyéb). Közben Billy rendíthetetlenül fotózott és kamerázott, úgy tűnt, az épület legapróbb érdekességét is lencsevégre akarja kapni. Innen idővel egy üvegpadlózatú, világító ledek fényétől derengő folyosón haladtak tovább, majd a már-már végtelennek tűnő folyosón egy katedrális-forma épület belsejébe érkeztek. Padsorok, néhány égő gyertya az oltáron, a bejárattal szemben pedig egy gigászi ólomüveg ablak, közepén a Pók motívumával. Egész pontosan a Kabala Életfája volt látható, bár valóban pókháló-mintázatot formáltak belőle, aminek a közepén hatalmas, nyolclábú rémség terpeszkedett.

Az „oltár” körüli, falba faragott angyalszobrok pedig mind az ablak felé nyúltak. Duff és a többiek ekkor tették a riasztó felfedezést, miszerint a pakli bubijain újra feltűnt Billy és Charlie - miközben ezen tanakodtak, és a kártyalapokat vizslatták a táncoló gyertyafényben, valahogy elkerülhette a figyelmük a templom egy látogatója... Néhány méterre tőlük egy ős öreg, szinte járni is képtelen öregasszony zsolozsmázott, és az időskori demencia már igencsak erőt vehetett rajta, mert nem sok érdemlegeset tudott mondani nekik. Charlie és Billy azonnal neki is látott, hogy visszavigyék az otthonba, ahonnan minden bizonnyal elszökött, de nem jutottak messzire az anyókával, mert felfedezték, hogy a ruhája alól, egy iszonyatos sebből vér csordogál.

Eközben Duff felkapaszkodott az ólomüveg ablakot szegélyező angyalszobrokon, hogy az üveghez tapadva kiláthasson a csarnokból: egy várost látott maga előtt, és egészen bizonyos, hogy nem Londont. Modern kori felhőkarcolók, gótikus épületek, gyártelepek és ki tudja még, milyen korú és kultúrájú épületek halmaza volt az egész, fölötte pedig az égen egy fekete Hold ásított, amely látványától Duff-on olyan rettegés futott végig, hogy az egyik angyalszobor karjával egyetemben lehullott a faragványokól. A három férfi az anyókát cipelve sietett ki minél előbb a csarnokból, Duff pedig hátrapillantva felfedezte, hogy az üveg helyén trónoló póknak nyoma sincsen - több sem kellett a forrófejű írnek, és egy jól irányzott dobással bezúzta a méretes üvegtáblát.

 A folyosón visszafelé nem oda jutottak, ahová remélték: az ajtó a katedrális körüli sírkertbe nyílott amint kiléptek rajta. E temető - hasonlóan a városi látképhez - különféle korok és kultúrák kriptáit, fejfáit és más síremlékeit tömörítette magába. A Charlie karjaiban tartott öregasszony rohamos tempóban kezdett múmiává aszalódni, majd porrá omlani. A három férfi erejéből egy percig csak értetlen pislogásra, majd a maradék whiskey kikortyolására futotta. Mivel nyilvánvalóan elvétették valahol az utat (egy egyenes folyosón), így a kiút reményében visszafordultak a templomba - miközben az anyóka nyaklánca, a Mindent Látó Szem szimbólumával (újabb motívum a kártyalapokról) Duff zsebébe vándorolt.

A templomcsarnokban úgy tűnt, mintha évek teltek volna el ittjártuk óta, és a kivezető folyosó iránya is folyton változni látszott. Végül egy imbolygó mécsesláng kíséretében egy különös, hófehér bőrű és hajú, feketébe öltözött nő bukkant fel (az alak a kártyalapról!), és azt ígérte, kivezeti őket innen. Állítása szerint tartozik Chalie-nak, amiért az megmentette a kuzinját (itt a "kith" szót használta), Logan-t. Duff a kártyapakliról faggatta, s bár úgy tűnt, nagyon is sokat tud róla, csupán annyit felelt: "Bűnös az, mi bűnből született!" Ezen kívül sok mindent nem lehetett kihúzni belőle, mivel lakonikus modorban és rébuszokban beszélt, azonban sejtetni engedte, hogy a hamarosan újra találkoznak majd...

A három férfi a kísérőjük nélkül, a gyárcsarnokban bukkant elő, hajnali öt körül. Jobb ötletük nem lévén, egy közeli reggeliző felé vették az útjukat az ébredező nagyváros utcáin...

Ötletek a következő alkalomra:

- Találkozó a jósnővel (esetleg mindhárman?)

- Charlie beszélhetne "LeFay kisasszonnyal"

Még egyszer köszönet Nocturna-nak; a következő játékalkalom beszámolóját még kérdéses, melyikünk veti virtuális papírra, de remélhetőleg hamarosan az is kikerül majd. Addig is szép (és borzongással teljes) estét mindenkinek!

Zárás gyanánt pedig ismét egy kis muzsikát ajánlanék: ezúttal a Holtak Városának „himnuszát” a Raison d'être tolmácsolásában.